Az elsősorban költőként elismert szerző, gondoljunk csak a Félbehagyott költemények (201816068) melankolikus lírai világára, a Szapphó-paradigma (202113141) játékosan komoly metrikai bravúrjaira vagy az András Lászlóval közösen publikált, a költői maszkhasználatot magas színvonalon űző Hajótörés szélcsendben (202223152) című kötetére, most kilép a lírai megszólalásmód kínálta keretek közül és – megtartva a lírai hangoltságot – új és váratlan szerepben lép olvasói elé. Babiczky Tibor követi a magyar esszéhagyomány legnemesebb vonulatát, és olykor füveskönyveket idéző kötetében Hamvas Béla metafizikai és transzcendens magasságokba röppenő eszmefuttatásaitól megittasulva tárja fel, ötödfél évtized tapasztalati anyaga milyen belátások meghozására ösztönözte. A Nyitott paloták – ahogy a cím is sugallja – a gondolat szabadon szálló és játékosan asszociatív aspektusait emelik ki. A nyitottság elsődleges fontosságú a gazdag tárgykörrel dolgozó szöveg esetében, melyből a mindig többre és jobbra törekvő egyén vágyódásai szűrődnek ki. Mindenki érintő egzisztencialista kérdésköröket jár be keresztül-kasul a szerző, s eközben nem rest olvasóit is eligazítani az olykor igen összetetté váló motívumok és fogalomrendszerek hálózatában. Babiczky elmélkedő narrátora a szubjektum alapját akarja megragadni, az ego lényegét szeretné alaposan kifaggatni, miközben a mindennapokat és a kortárs kulturális, társadalmi és mediális valóságot meghatározó kereteket szeretné mindenekelőtt láthatóvá tenni, majd azokat finoman tovább feszegetni.