Szczepan Twardoch regénye az orosz–ukrán háború frontvonalára vezeti olvasóját, és a harcokat minden heroizálástól megfosztva, a katonák mindennapi tapasztalata felől ábrázolja. Főhőse a Ló hívónevű, ukrán gyökerekkel rendelkező lengyel férfi, aki önként csatlakozik az ukrán hadsereghez, részben a háború kiváltotta düh, részben korábbi életéből való menekülés hatására. A front közelében húzódó, nyomorúságos fedezékekben önkéntesekkel és besorozott katonákkal osztozik a várakozás, a félelem és a kiszolgáltatottság tapasztalatában. A háborút nem nagyszabású hadműveletek vagy hőstettek, hanem a lövészárkok monoton hétköznapjai, a bajtársak közötti kötelékek és a váratlan támadások kaotikus pillanatai felől ismerjük meg. A katonák élete és halála sokszor a véletlenen múlik: egy távolról kilőtt tüzérségi lövedék vagy egy ellenséges drón éppúgy eldöntheti sorsukat, mint saját döntéseik. Ló közben saját identitásával is számot vet, és azt próbálja megérteni, miért érzi egyre erősebben magáénak Ukrajnát, miközben fokozatosan elfogadja annak lehetőségét is, hogy nem tér haza a frontról. Twardoch második személyű elbeszéléssel hozza szokatlan közelségbe főhősének tapasztalatait, a háború fizikai valóságát pedig a félelemről, halálról és nemzeti hovatartozásról szóló reflexiókkal kapcsolja össze.