Mici világra nyitott kislányként szívügyének tekinti, hogy minél többet megtegyen a világ megmentéséért, ha van egy mód rá, szeretné kivenné a részét minden ilyen kezdeményezésből. Megtudja, hogy a húsevés, bár finom ételeket lehet belőle készíteni, hosszabb távon nagyon sokat árthat a Földnek, legyen szó a takarmánynövények által elfoglalt termőterületekről vagy az állatok által elfogyasztott vízről, energiáról és egyéb járulékos dologról. Micit nem kell félteni, megkérdezi Nagypapát, hogy mit lehet tenni, majd miután eligazítást nyer a húsmentes ételekről, felkeresi a közelben lakó Növényevő Gábort, aki nem késlekedik és bevezeti a vega létmód rejtelmeibe Micit és barátait. A gyerekek azonban hamar összevesznek, kicsiben modellezve, ahogy a társadalom is működik, hogy akkor most ki a vega, ki a vegán, mit szabad és mit nem szabad enni, s mi van, ha mégis megkívánjuk a húst… A kedves és tanulságos történet így egyidőben működik szatirikus tanmeseként és hitet adó edukatív történetként. A gyerekek végül megfogadják Gábor javaslatát, miszerint nem kell azonnal radikálisan szakítani a korábbi életmódjukkal, ha a húsevést elkezdik fokozatosan csökkenteni, egyre több növényi ételt engedve be a mindennapjaikba, máris nagyon sokat tettek a bolygóért.