A József Attila-díjas Halmai Tamás nemcsak legtermékenyebb költőink egyike, hanem a poézis nagymestere is, aki lírai bravúrok sokaságát mutatta be eddig is. Most újabb rendkívüli alkotással állt elő: tizenöt szonettkoszorút tartalmazó vaskos kötettel. Tudvalevő, hogy a szonettkoszorú az itáliai reneszánsz versformája volt; magyar nyelven nem sok költő művelte, sajátos módon inkább határon túliak: az erdélyi Székely János, Lászlóffy Csaba és Markó Béla, a kárpátaljai Balla D. Károly, vagy a nyugati diaszpórában élt Tűz Tamás és Thinsz Géza.