"Ezeket a verseket az érzelmekről, szerelemről, gyerekkoromból, szenvedélyről, szeretetről, emberi kapcsolatokról (...) írtam" - vallja előszavában Hermann Zsolt György, alias George Hannmer költő-író. Stílusában és mondanivalójában azon a nyomvonalon halad, mint korábbi verseskötetében is: költészete hamisítatlan férfi-líra, s rendre vissza-visszatérő témaként foglalkoztatja is a férfihabitus és -szerep: "Hitem, hogy a FÉRFI nem attól az, hogy / sörrel a kézben, tévét nézve vár a vacsorára, / hanem, hogy ha kell, akkor fel mer, / és tud is állni a gátra" (Önkarcolat). Ennek elengedhetetlen része a nőkhöz való viszony - természetesen elsősorban a szerelem és a vonzalom különféle arcai. Az első és harmadik ciklusban (Nők és férfiak; Férfiak és nők) ilyen hangoltságú, ihletésű költeményei olvashatóak, csupa négy-öt soros szakaszokba rendezett, hol rímekbe faragott, hol szabadon áradó írás, amelyben a szerelmi-erotikus szenvedély teljes spektruma felvonul az érzelmes fantáziálástól és a sóvárgó vágytól, a szeretők egymásból való "lakmározásán át, a kihűlő-múló szenvedélyig. A kettő között található részben - a címe: Hétköznapi különösek - vegyes témájú versei kaptak helyet, köztük olyanokkal, mint az Ars poetica 16 évesen, a Nem adom meg magam, az Elfáradtam, az Illemhely, vagy a Kényszerkoldusok. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"