A Biblia egyik legismertebb története Noé bárkájáról szól. Lírai hangvételű kötetében Simonyi Cecília illusztrátor kicsit más szemszögből, mondhatni emberközelibben, a gyerekek számára is szerethetően, érthetően meséli újra a híres, többévezredes történetet. Az idős (hatszáz éves) Noé nála kicsit olyan, mint egy pajkos gyerek – fára mászik, „lobogó ősz hajjal szökdécsel a patak kövein unokái nyomában”, de szeret célba dobni, távolugrani és bukfencezni is. A Teremtő figyelmeztető szava, éppen bujócskázás közben éri - a pátriárka éppen hunyóként számol: „Noé – szólt Isten. – 514, 515, 516… - mormolta Noé. – A Föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal és sötétséggel – folytatta Isten. – 528, 529, 530… – figyelt Noé. – Ezért vízözönt bocsátok a Földre, hogy eltöröljem mindazt, ami gonosz. De téged, Noé, megmentelek, mert te mindennap feltekintesz rám, és nem felejted a szövetségünket. adok. Építs egy bárkát fenyőfából, három emelet magasat…” – Még annak a felnőttnek, aki behatóan ismeri a sztorit, is érdemes megismerkedni e szívmelengető átirattal, mely egyszerre szól a körülöttünk élők tiszteletéről, az egymásra utaltságról, az összetartozásról és a reményről.