Robyn Silverman szeretne megnyugtatni minden kisgyermeket nevelő szülőt: nincs egyedül. Senki sem születik úgy, hogy tökéletes szülőként vesz majd részt a családi életben, ami magában foglalja a komoly kérdésekre adott válaszokat is. A gyerekek kérdezve fordulnak a világ, s így a szülők felé. A szülő jelenti a biztonságot, a stabil világot, s ebben az esetben a megkerülhetetlen tudástranszfer szerepét. Ezt pedig mindenkinek be kellene valamilyen formában töltenie. A legtöbb szülő vagy nem beszélget a gyerekeivel komoly kérdésekről, vagy amikor azok szóbajönnek, lefagy és nem talál megfelelő magyarázatot. A szülők támogató válaszai megerősítik a gyerekeket, biztonságérzetet adnak. Mivel ha a szülőktől nem, akkor másoktól fognak választ remélni, a bizalom helyét a csend és a titkok veszik át. Silverman könyvében e tabusított kérdéseket nézi meg közelebbről. A halálról, szexualitásról, a testképről és önbecsülésről, a válásról, a családmodellről vagy éppen a hibákról és kudarcokról a legritkább esetben lehet könnyen és egyszerűen beszélni. A szerző is amellett érvel, hogy nem egy hosszú és komoly beszélgetés kell ahhoz, hogy a gyerekek biztos válaszokat kapjanak, hanem ez egy éveken át elhúzódó folyamat. A kérdéseket újra és újra felteszik, átfogalmazzák, saját gondolataikkal egészítik ki. A kulcs, hogy e dialektikus folyamat során legyen valaki, akinek fel merik tenni e kérdéseket.