Nincs hős. Nincs feloldozás. Nincs menedék. Andris egy olyan élet terhét cipeli, amelyben a gyermekkori sebek, az önvád és az alkohol lassan mindent felemésztenek. Egyetlen kapaszkodója egy nő, aki a szeretet és az újrakezdés lehetőségét jelenti számára – és aki mellett egy időre elhiszi, hogy még lehet másképp. Egy villanyoszlop tövében eltöltött éjszaka feltépi a múltat, és megmutatja, milyen ára van annak, ha valaki mindig menekül, de soha nem néz szembe önmagával. A Nincs menedék nyers, könyörtelen és kegyetle­nül emberi regény veszteségről, felelősségről és az örökségként hordozott sebekről. Arról, hogyan válik a múlt elől való menekülés önmagunk csap­dájává – és vajon van-e visszaút, mielőtt vég­leg elfogyna minden kapaszkodó. Nem megváltást ígér. Csak igazságot.