A neves amerikai lelkész, házassággondozó, Gary D. Chapman és a szintén keresztény szemléletű életmód tanácsadó, újságíró Arlene Pellicane közös kötete a digitális nemzedék szüleinek kíván segítséget nyújtani. Egy átlagos amerikai fiatal ugyanis heti ötvenhárom órát tölt médiaeszközökkel (tévével, videojátékokkal, számítógép előtt), sokkal többet, mint a szüleivel vagy a társaival. Így azonban sok fiatal nem tudja kellően elsajátítani a társas készségeket, amelyek az életben való érvényesüléshez elengedhetetlenek. A szülők egy része ebben nem lát problémát - az ő figyelmüket is fel kívánják hívni a szerzők arra, hogyan teremthető egyensúly a virtuális és a valódi kapcsolatok között. Az előszóban is kifejtik: nem technikaellenesek. A technika ugyanis életünk része, és meg vannak róla győződve, hogy pozitív használata kapcsolataink javára válik. Nem mindegy azonban, hol vannak a határok. Számos gyakorlati példán és friss kutatási eredményeken keresztül mutatják be, mit tehetnek a szülők azért, hogy gyermekük társas lénnyé váljon, és hogy a technológia ne szétzilálja, hanem összekovácsolja a családot. Segítenek a reális időkorlát megtalálásában, a tudatos képernyőhasználat megtanításában, a képernyőidő közös családi időtöltéssel való helyettesítésében, a társas készségek elsajátításának segítésében vagy éppen abban, milyen fontos a szülő, mint minta képernyőhasználata. Az amerikai stílusú, életből vett kis történetekkel tarkított könyv végén jegyzetek, kvíz és csoportos megbeszéléshez ajánlott kérdések kaptak helyet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"