Ifj. Kós Károly, a nagy sztánai polihisztor, Kós Károly fia néprajzi munkásságának szűkebb értelemben vett tárgya a különféle népi foglalkozások, életszükségletek (lakás, táplálkozás, öltözet, gyógyítás) és életszabályok (évszakok, életkorok, a közösségi élet szokásai, hitvilág) s az ezekkel kapcsolatos tárgyi és szellemi világ. Az 1940-es bécsi döntéssel Kolozsvárra visszakerült Ferenc József Tudományegyetem Viski Károly vezette néprajz szakán megkezdett tanulmányaival kapcsolatban ezt írta a szerző: "ekkortájt már magam is végeztem szerényebb néprajzi gyűjtéseket, és attól kezdve élettervemben szerepelt e népismerettel való foglalkozás, legalábbis önkéntesként és önképzéssel. De 1940 őszén eljött az alkalom, hogy szakképzett és hivatásos néprajzkutató lehessek". Ehhez volt az első nagy lépés a négy év múlva Gunda Bélánál megvédett doktori disszertációja, természetesen adódóan szülőföldje, Kalotaszeg népi földműveléséről. Munkáját, mely hosszú ideig fiókban pihent, a jelen kötetben adja közre a kolozsvári Művelődés Egyesület a sztánai Szentimrei alapítvánnyal összefogva. Kós Károly Kalotaszeg szinte valamennyi falvát bejárta: jegyzetelt, rajzolt, fényképezett, s nemcsak az egyes munkaeszközöket és használatukat írta le, de foglalkozott a birtoknagysággal, a munkaszervezéssel, a történeti vonatkozásokkal és egyéb folklórhagyományokkal is. A bibliográfiával és a kiadó utószavával kiegészített kötet néprajzi gyűjtemények becses darabja lehet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"