Gróh Gáspár számára az irodalomtörténet tényanyaga nem szenvtelenül szemlélt és előadott tudás, hanem személyes ügy, ez kifejeződik számos írásában, és különösen ebben a könyvében, amely Illyés Gyuláról szóló írásait tartalmazza. A személyes ügy számára azt is jelenti, hogy erős a szándék él benne, hogy segítse az érdeklődők tisztánlátását vitatott kérdésekben, hogy írókról és műveikről világos képet alkosson, miközben írásainak stiláris sajátossága a tűnődő, hosszabban kifejtő, a téma kontextusát is részletező beszédmód. Ez indokolt is, hiszen Illyés Gyula alakját, pályáját és életművét számos vita kísérte, utóéletét is sok egymásnak ellentmondó észrevétel, minősítés jellemzi.