A soproni agrármérnök, Poty Erna Anna már érett fejjel kezdett komolyan verseket írni; bár kamaszként alkalmanként le-lejegyzett egy-egy költeményt, az elmélyült alkotás ideje a visszavonulás éveivel érkezett el. Ebben a karcsú kis kötetben műveinek legjavát osztja meg, hangulatukban passzoló, légies fekete-fehér illusztrációk kíséretében. Verseit öt szakaszba szerkesztve teszi közzé; kezdve a Fény és árnyék két opusával. "Jövő és a Múlt, / mint a fény és árnyék / meg nem foghatod, / meg nem tarthatod. / A Jelen időházában laknak / és mindig továbbállnak / Elválaszthatatlanok / Ölelésükben létezünk" (Élj a nagy ölelésben). Ez a filozofikus-enigmatikus stílus nem sokszor köszön vissza, inkább a merengő, nosztalgikus hangulat dominál