A termékeny költők közé tartozó Vörös István eredeti ötletre alapozott kötetet állított össze; azt képzelte el, ha József Attila ma élne, milyen verseket írna. Nem parafrázisokat, átiratokat alkotott, hanem a kötet alcímének (Két tudat versei) megfelelően továbbgondolja, a mai világ kontextusának, miliőjének megfelelően újrafogalmazza a költő verseit. Költeményeinek szellemi talapzatát természetesen József Attila gondolkodói rendszere és poézise adja, de Vörös kettős tudatú lírai alanya a mai ember szemével nézi a világot. „Egy gépvárosban élek nagyvidáman, / de én azért nem alkatrész vagyok. / Magamra ismerek a géphibában, / hogy ki javít ki, előttem titok” (A túlvilág dúdolása).