„Szegény náci gyermekeink” egyike a rasszista merényletek idején játszódó regény elbeszélő hőse. A nemzeti rock zenekarban játszó fiú élete fenekestül felfordul, amikor apját erőszakos bűncselekmény vádjával őrizetbe veszik, ő maga pedig a drogrehabilitációból szabadulva addig nem ismert anyai nagyapjához kerül. Az idős író magába zárva cipeli múltjának terheit: családi tragédiák, feldolgozhatatlan veszteségek árnyékolják be életét. Kettejük rövidre szabott együttélése nemcsak generációk ütközése, hanem szembenézés is azokkal a kérdésekkel, amelyeket a magyar történelem és társadalom rendre újratermel: az előítéletek, a kirekesztés, a gyűlölet, a felelősség, a sebek örökös felszakadásának dilemmái. A regény egyszerre családtörténet és nemzedéki dráma, amely érzékelteti, hogy a személyes sorsok hogyan fonódnak össze a történelem nagy kérdéseivel. Megrendítő és nyugtalanító, mégis magával sodró olvasmány arról, milyen súllyal nehezedhet a szorongató múlt az örökösök vállára – és hogyan próbálja a keserves igazság kutatására kényszerülő fiú megtalálni, hová is tartozik valójában.