A református teológusnő első könyve a tudatregény egy sajátos változata, amelyben ugyan van némi szerepe a külső világ történéseinek, de maga a mű ezeknek a belső földolgozásáról, gondolati tükröződéséről szól. Nem véletlen, hogy a regény első mondata ezzel kezdődik: „Minden narráció kérdése…”. Később azonban kérdőleg hozzáteszi: lehet, hogy inkább a narrátor szubjektumán múlik minden? Az bizonyos, hogy e műben minden az elbeszélő személyiségén, tudatán, előadásmódján múlik. A regény cselekménye végtelenül egyszerű: két református teológushallgató találkozik, egymásba szeretnek, összeházasodnak.