Kvintesszencia: latin eredetű kifejezés, szó szerinti jelentése „az ötödik létező”, átvitt értelemben pedig lényegest, sűrítményt jelent. Az építész-műemlékvédő szerző, Nagy Gábor jelen könyvére a szó szerinti jelentés bizonyosan igaz, hiszen ez a kötet immár az ötödik, a Nem is tudom… címmel megjelent sorozatban. De ezen felül – számomra biztosan – az átvitt értelmű jelentés is igaz, hiszen a kötet írásaiban rendre-sorra lényeges dolgok csillannak elő; emberi értékek, a hivatás kérdései és kérdőjelei, a teremtett és az épített világ szépségei, az élet emlékezetes pillanatai. Lényeges dolgok, rövid írásokba foglalva – tömören így is lehetne jellemezni ezt a könyvet, amely fejezetekre osztva tárgyal különböző, és tényleg különböző témákat. Sorrendben először is az építészet-műemlékvédelem területét, hiszen ez volt a sorozatot előhívó témakör, az első Nem is tudom… kötet lényegi ihletője. Aztán az Országúton fejezet, amely egybegyűjti a szerzőnek az Országút folyóiratban 2021 és 2026 között megjelent cikkeit, írásait. Ezeket egy új szereplő, Kovács János színrelépése követi, aki hétköznapi, egyszerű emberként tűnődik-mereng a világ dolgain, kicsiken és nagyokon, mi meg, olvasók, találgathatjuk: vajon ki is lehet ez a Kovács János? (Ami engem illet, nem is tudom…) És lépkedünk tovább, fejezetről fejezetre, megismerve álmokat, könyveket-tájakat-embereket, bepillantva naplójegyzetekbe, és visszatekintve múltbéli eseményekre. Finom humor, empátia, optimizmus lengi át ezeket az írásokat, olvasásuk közben elcsendesedik a világ izgága lüktetése, lelassul az idő, s a változatos témák sora ebben a derűsen nyugodt légkörben teljesedik ki igazán. (Cságoly Ferenc)