Az erdélyi magyar líra ’60-as évek derekán, végén indult nagy generációjának, a második Forrás-nemzedék meghatározó alakjának személyisége, sorsa, pályája magán viseli „a” magyar költő sorsának ikonikus vonásait. Azét a közösségéért felelősséget vállaló tollforgatóét, aki „csak önmagát eszi – és ebből él”; akinek a versírás nem önfeledt játék, hanem közösségi sorsvállalás és népszolgálat. Farkas Árpád válogatott esszéinek, tárcáinak, glosszáinak, jegyzeteinek, cikkeinek, a vele készült interjúknak nagyszabású gyűjteménye igazolja népszolgáló vállalását, bizonyítja, hogy kiemelkedő jelentőségű költői életműve mellett a magyar közírásnak is kimagasló alakja.