Mint oly sokan korábban, Jodi Picoult is eljátszik a gondolattal, miszerint a híres reneszánsz drámaíró, William Shakespeare nem azonos a művek írójával, csupán nevét kölcsönözte azoknak, lehetővé téve, hogy a művek egyáltalán színpadra kerülhessenek. Ám most nem egy inkognitóban alkotó nemessel, hanem egy művelt asszonnyal van dolgunk, aki inkább vállalta a névtelenséget, csak művei eljussanak a közönséghez. Jodi Picoult történelmi fikciója fontos feminista üzeneteknek ad hangot, mivel nem csupán a 16. század első felének színházi világa volt a férfiak játszótere, a kortárs művészvilágban is a patriarchális modell határozza meg a folyamatokat, csupán jóval burkoltabb módon. Picoult hősnője – Shakespeare-rel szemben – bejárta a drámák színhelyeit, ismerős az udvari körökben, első kézből ismeri a pletykákat és intrikákat.