A szerző önéletrajzi regényében a második világháború befejezésétől meséli el a kettészakadt Németországban élő, fallal elválasztott és elszakított családjának történetét egészen a berlini fal lebontásáig. Miután a szovjetek bevonultak Berlinbe, megkezdődött a hidegháború korszaka az 1946-48-ig tartó időszakban, aki csak tudott kimenekült az országból. Ezek közé tartott az ekkor még kislány szerző is, aki szüleivel együtt Amerikában telepedett le. Imádott nagyszülei, Oma és Opa, valamint a család többi tagja, a szerző nagynénje, Hanna kelet-Berlinben maradnak. Miután a szovjetek elfoglalták Németország keleti részét, meghúzták a két országrész közötti határvonalat, és létrehozták a zónaközi határátlépő pontokat. 1947-ben Hanna megkísérelte a határátlépést, de ekkor visszatoloncolták, 1948-ban sikerült átszöknie a nyugati területre, Oma és Opa azonban a keleti országrészben maradtak. A szerző történelmi hitelességgel, kronológiai sorrendben írja le az eseményeket, úgy hogy beleszövi családjának életét, a börtönként funkcionáló Német Demokratikus Köztársaság a kommunista pártvezérek,Walter Ulbrich és Erich Honecker által irányított hétköznapjaiba, és ekként válik a szépirodalmi ihletésű családtörténet dokumentarista regénnyé. 1989-ig a berlini fal lebontásáig kísérheti végig az olvasó a Willner család életét, amely végül a családegyesítés révén, katartikus élménnyel teljesíti be a mindvégig nyomasztó történetet. A szerző családfájának rajza, valamint családtörténeti és történelmi kronológiája teszik teljessé a regényt, amely történelmi lábjegyzetekkel, irodalomjegyzékkel a fotók jegyzékével, valamint tárgy és névmutatóval zárul. A családi albumból előkerült fekete-fehér fotókkal illusztrált kötet széles körű ajánlásra érdemes. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"