A maguk tökéletes egyszerűségében, kedvességében, a gyerekvilágot közvetítő sallangmentes hitelességében, leheletfinom abszurd humorával csillannak ki a gyerekeknek írt versek tömegéből Kiss Ottó költeményei. A versek alapvetően az apa-lánya megbonthatatlan szeretettengelyén mozognak (méghozzá a kislány szemszögéből), de azért a periférián feltűnnek a többiek is, mint például a nagyi vagy anya is: "Apa szerint én vagyok / a legszebb lány a világon. // Persze, elhiszem neki, / de azért tudom, amit tudok: / láttam, hogy anyát is ölelgeti!" (A legszebb). Sorra jelennek meg a gyerekvilág bűbáj ellentmondásai, teljesen helyénvalónak tűnő, magabiztosan kimondott logikai bukfencei: "Apa, fáj a mandulám. / Biztos megint elestem" (Mandula), vagy "Ne félj, apa! / Tavasszal majd úgyis /visszahullanak a levelek / a fákra." (Ne félj, apa!). Összesen három ciklusnyi ilyen versike kapott helyet a műben: az első címe Mászótér, ezt követi a Maci tao, és a Porhóember. A szöveget Kismarty-Lechner Zita rajzai illusztrálják. Három éves kor felett minden kicsi és nagy olvasónak jó szívvel ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"