Gaál Mária realista eszközökkel megírt kisregénye egy vidéki magyar város bürokratikus ingoványába vezeti be olvasóit, de mielőtt azt hinnénk, hogy az önkormányzat vagy más közigazgatáshoz köthető hivatal folyosóin kell kafkai kalandunkat bejárnunk, az óvodák és iskolák nevelői és tanári karának érdekektől egyáltalán nem mentes útvesztőjébe lépünk be. A magyar társadalom keresztmetszetéről közölt írói látlelet nem a legszívderítőbb látvány, a főszereplő próbál eligazodni az intézményi szabályozások, a szülők, az óvónők és a város vezetőinek kusza kapcsolati rendszerében, amely az egyén vagy az adott klikk érdekeit a köz elé teszi minden esetben, olyan szétszálazhatatlan, egymásnak többszörösen lekötelezett emberek élete elevenedik meg, amely azon túl, hogy kijózanító erővel bír, nem kínál kiutat.