A vaskos történeti monográfia Napóleon császárságának utolsó évét dolgozza fel, ha nem vesszük figyelembe az elbai száműzetés utáni száznapos uralmát 1815. március 1. és 1815. június 22. között. Az 1814. év katasztrófája nem volt előzmény nélküli jelenség: az oroszországi hadjárat kudarca után Napóleon még bízott abban, hogy újra fel tudja állítani a Grande Armée-t, vagyis az egész Európát lerohanó és rettegésben tartó hatalmas és verhetetlen hadseregét, azonban az európai nagyhatalmak kedvezőnek látták a helyzetet arra, hogy végre megszabaduljanak a császár igájától, ezért létrehozták a hatodik koalíciót, melyhez – a korábbiakkal szemben – Ausztria, Nagy-Britannia, Poroszország és Oroszország mellett a közép-európai német fejedelemségek, valamint az északi skandináv országok is csatlakoztak.