Ha a szimpla tényekre koncentrálunk, azaz innen-onnan összehordott karcolatok, humoreszkek, töredékek, életesemények, apró és kiadósabb novellák sorjáznak ebben a szabálytalan szerkezetű könyvben, akkor esetleg éppen a legüdvözítőbb nézőponttól fosztjuk meg magunkat, pedig minden mindennel összefügg. Az eleje a végével, a közepe a főcímmel, az elmúlás a születéssel, a kiskörúti parkban ücsörgés a sárkány lakta exobolygón tett túrával. De még érdekesebb a rendhagyó nézőpont és a külső-belső megfigyelésekből eredő narratíva, ezekből ugyanis az következik, hogy semmi jelentősége címkéknek, sem annak, hogy valójában kortárs irodalomról van-e szó, regénnyé formálódó derűs-bús kisprózák tömkelegéről, rögtől elemelt misztikus kalandokról, fondorlatosan kitervelt sci-firől, avagy látomásos lélektani mélyfúrásról. Természetesen mindezekről is.