Kate Atkinson Nagytakarítás című regénye egyszerre működik bűnügyi regényként, társadalmi szatíraként és sokszereplős lélektani történetként. A cselekmény az Edinburghi Fesztivál forgatagában indul, ahol egy hétköznapinak tűnő közúti konfliktus váratlanul erőszakba torkollik, és gyökeresen megváltoztatja a szemtanúk életét. Az események középpontjába az egykori rendőr és magánnyomozó, Jackson Brodie kerül, aki akarata ellenére egy több szálon futó bűnügy részesévé válik. Atkinson bravúros szerkesztéssel kapcsolja össze a látszólag egymástól független szereplők történeteit: ingatlanfejlesztők, írók, rendőrök, szélhámosok és hétköznapi emberek sorsa fokozatosan egyetlen, bonyolult hálózatba rendeződik. A regény egyik legnagyobb erénye, hogy a krimiszál mellett legalább akkora hangsúlyt kapnak az emberi kapcsolatok, a múlt terhei, a véletlenek szerepe és a morális döntések következményei. Atkinson egyszerre alkalmazza a klasszikus detektívtörténetek eszközeit és játszik is velük: ironikus humorral, finom önreflexióval és Dickens világát idéző, gazdag szereplőgárdával tölti meg a történetet. A feszes cselekményt intelligens párbeszédek, váratlan fordulatok és fokozatosan egymásba illeszkedő narratív szálak mozgatják, amelyek végül egy meglepően kerek egésszé állnak össze. Érdemes kiemelnünk a regény összetett szerkezetét, Atkinson elegáns prózáját, száraz humorát és azt, hogy a bűnügyi történet csupán kiindulópontja egy sokkal mélyebb emberi drámának – ezzel a szerző számos olvasó szívébe fogja belopni magát, akik egy, a zsáneren túlmutató irodalmi alkotással szeretnének találkozni.