A 21 éves, 33 kilóra lefogyott, három haláltábort túlélt, hozzátartozóit elveszített Meisels Erzsébet (1924-2015) 1945 augusztusában hazafelé utazva a vonaton megismerkedik a nála idősebb, ugyancsak a lágerből szabadult, ugyancsak magára maradt Scheer Izidorral, akivel rövidesen összeházasodnak, és új életet kezdenek. Így indul Meisels Erzsébet memoárregénye, amelyet idős korában unokája, Scheer Róbert biztatására írt meg. A mű tartalmában történeti, szemléletmódjában lélektani, formájában modern idősíkváltó, mozaikos szerkezetű, epikus sodrású, nem-fikciós regény. A történelem szeszélyéből jótollú íróvá lett asszony nem időrendben beszéli el az eseményeket, hanem asszociatív gondolatainak izgalmasan alakuló rendjében, amely epizódokat a jelzett dátumok alapján az olvasónak kell összerendeznie.