A Híres szombathelyi nők alcímű Arcképcsarnok sorozat következő alanya, Nagy Mariann (1929–2011) elválaszthatatlan testvérétől, Nagy Lászlótól (1927–2005), akivel a negyvenes, ötvenes években világhírű műkorcsolyapárost alkottak. Tehetségük, szorgalmuk és erős akaratuk segítette őket, hogy vidékiként a sportág élvonalába küzdjék fel magukat. 1945-ben költöztek Szombathelyről Budapestre, ahol lehetőségük nyílt a műjégpályán Dillinger Rudolf szakedző segítségével gyakorolni, és Jeszenszky Endre balettiskolájába járni. A második világháború után egy évtizeden át folyamatosan nyerték az érmeket, melyek közül a legfényesebbek a két Európa-bajnoki arany és a két olimpiai bronz. Szükséges hozzátenni, mennyire nehéz körülmények között születtek ezek a nagyszerű eredmények: ekkoriban ugyanis Magyarországon nem volt fedett műjégpálya, míg versenytársaik egész évben edzhettek. A bőséges archív felvétellel illusztrált kis kötet tökéletesen visszatükrözi mindkettőjük rendkívüli teljesítményét. Sport- és hazaszeretetüket bizonyítja, hogy bár többször is lett volna lehetőségük, mégsem hagyták el az országot, versenyzői visszavonulásuk után pedig edzőként segítették a következő generációkat műkorcsolyában, jégtáncban, illetve jéghokiban. A Nagy-páros beírta nevét a nemzetközi sporttörténetbe például azokkal a kreatív, különleges emelésekkel (fúró, piramis, csóva, kéz a kézben emelés) is, amelyek ma is kötelező elemei a páros műkorcsolyázásnak. Az életrajzi összefoglalással, hivatkozás- és képjegyzékkel kiegészített kötet helytörténeti gyűjtemények anyagába ajánlható. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"