A második világháború utáni magyar költészet egyik legjelentősebb alkotója volt Nagy László (1926-1978), akinek Iírai munkásságát nem jellemezte az önéletrajzi ihletettség, az élettényekkel való telítettség, a biográfia csak nagyon áttételes motívumokkal van jelen a költészetben. Jelen, 1995-ös edíciója után újabb kiadásban megjelenő mű célkitűzése viszont éppen az, hogy pontos, hiteles, minden olvasó számára értelmezhető, kerek képet adjon a művek alkotójáról, a műben az emberről, és az ellentmondás háromféleképpen is föloldható. Egyrészt a költő öccse, Ágh István számos írásában ad hiteles életének és műveinek összefüggéseiről; másrészt köztünk él számos kortársa, akik lejegyezték vagy elmondták Nagy Lászlóval kapcsolatos emlékeiket, végül rendelkezésre áll - legalábbis az utolsó esztendőkre nézve - a költő publikált naplója (199412186). Vasy Géza - aki maga is több kötetet szentelt a költőnek - tehát a fönnmaradt források és a bő szakirodalom anyagára támaszkodva foghatott az életrajz és a pályakép megrajzolásába. Az ősi - 17. századig visszavezethető - iszkázi Nagy család históriájától a költői pálya szakaszain át a sajátos poétikai jegyek számbavételéig jut el a szerző - igen összefogott szövegezésű, lényegre törő szemléletű könyvecskéjében. A pályát nem a történelmi fordulópontok dátumai (pl. 1956), külsődleges szempontok szerint szakaszolja, hanem a belső fejlődés etapjai, a szemléletváltozások karaktere szerint (ilyen értelemben 1952-1953 a legfontosabb szakaszhatár). A nagy versek, kötetek anyagának kommentálása, a poézis jellemzése és az életrajz fölidézése arányos marad mindvégig, és persze említődik Nagy László műfordítói, grafikusi, lapszerkesztői munkássága is. A könyv tehát nem nem az életmű szintetikus bemutatása, inkább egy teremtő elme jellegrajza, amelynek kontúrjai épp ráillenek a mű kereteire. Praktikus és tájékoztató értékű a kismonográfia záró része: az igényes ajánló bibliográfia. A kevés számú fotóval illusztrált kötet széles körben beszerezhető. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"