A II. világháború utolsó évében több mint 300 ezer birodalmon kívül, úgynevezett népi német szolgált a Waffen-SS-ben, arányuk az SS-katonák létszámának közel egyharmadát tették ki. Ráadásul igen nagy számban szolgáltak a haláltáborok személyzeteként, így jelentős szerepük volt, a náci halálgépezet működtetésében. A történész szerző arra keres választ, mi vitte rá a Harmadik Birodalom határain kívül élő, közép-európai németséget, hogy ilyen nagy számban és lelkesedéssel vegyen részt a Führer terveinek megvalósításában. A szerző vizsgálja a birodalmi propaganda hatását, amely meggyőzte a külhoni népcsoportokat, hogy egyrészt „külföldi elnyomás alatt”, méltatlan kisebbségi sorban kell élniük, másrészt – maguk is a felsőbbrendű nemzet tagjaként - részesei lehetnek a német büszkeség helyreállításának.