„A maguk módján már a nagy világvallások – a buddhizmus és a kereszténység – is központi helyet jelöltek ki az ember számára, a kereszténység pedig ez irányú törekvését jelképesen még azzal a tanításával is aláhúzta, amely szerint Isten valódi emberré lett – ilyen elismerő méltatással pedig a világ semmiféle lélektana sem szolgálhat.” A Mysterium Coniunctionis második kötete – a 2024-ben kiadott első kötethez hasonlóan – az alkímia által kitaposott utat követve az emberi lélek kínos homályába kalauzolja az olvasót. C. G. Jung terjedelmes életművén belül a Mysterium Coniunctionis a kései évek legfontosabb munkájának tekinthető. A most megjelenő második kötet – a 2024-ben kiadott első kötethez hasonlóan – az alkímia által kitaposott utat követve az emberi lélek kínos homályába kalauzolja az olvasót. Az alkimisták sokáig lenézett törekvéseinek Goethe Faustja állított méltó irodalmi emléket, míg Jung arra hívja fel a figyelmet, hogy az alkímia felbecsülhetetlen értékű előmunkálatokat végzett a tudattalan pszichológiája számára, és szimbólumai révén értékes szemléltetőanyagot hagyományozott a modern szimbólumértelmezés céljaira. Jung hangsúlyozza azt is, hogy ez az ismeretanyag egyetlen egyén individuációjának útját is megmutathatja, de arról nem szabad elfeledkezni, hogy még soha egyetlen ember sem jutott el a szimbolika azon fokára, amelyet az alkimista szimbólumok bősége és terjedelme tükröz. Ahogy a szerző fogalmaz: „Az alkímia személy szerint nekem azzal tett felbecsülhetetlen értékű szolgálatot, hogy anyagával, amelynek keretei közt tapasztalatom kellő mozgástérre lelt, lehetővé tette az individuációs folyamat legfőbb aspektusainak bemutatását.”