1911-ben, Bécsben játszódik Christopher Moore új regénye, amely valós történelmi tényeket és abszurd fantáziát olvaszt egybe, kötőanyaga pedig az író sajátos képzelőereje és humora. A regény nyitányában Gustav Klimt hazafelé sétálva megpillant egy meztelen női testet a Duna partján eszméletlenül heverve. Ahelyett, hogy segítséget hívna, előveszi a vázlatfüzetét, hogy lerajzolja a testet, ám eközben a nő hirtelen felköhög: kiderül, hogy nagyon is él. Klimt a műtermébe viszi, ahol a modellje, Wally Neuzil ápolja. A nő nem emlékszik sem a nevére, sem múltjára, viselkedése zabolátlan. A művész egyik festménye után a Judit nevet adja neki, és elhatározza, hogy segít kinyomozni valódi kilétét. Elviszi Sigmund Freudhoz, abban bízva, hogy a pszichoanalízis módszerével feltárhatják az emlékeit.