Duló Károly rendhagyó kötetét veheti kezébe az érdeklődő olvasó: az egész életében restaurátorként dolgozó szerző fiának címzi a leírtakat, de mindenkinek szólhatnak a magvas üzenetek. A rohanó hétköznapok során a várost csak ritkán látjuk annak, ami valójában: egy hatalmas, élő és lélegző organizmus, egy állandó kísérlet, egy szimultán kibontakozó művészeti alkotás. A házak homlokzatai már túl magasan vannak ahhoz, hogy megálljunk és csak szemlélődjünk, pedig a szerző célja részben ez; álljunk meg egy pillanatra, még ha ez az utcán rohanva nem is lehetséges, legalább akkor, amikor kinyitjuk ezt a komoly és ízléses könyvet, mivel a restaurátor szerző „műveit” is beilleszti szövegébe, a város néma szemlélői, arcok és szobrok kapnak helyet és kapnak hangot.