Teljes leírás
Az ismert prózaíró emlékidéző könyvének címe egyértelmű kifejezése a tartalmának: a maga emlékeit eleveníti föl három tételben. Mint az előszóban írja: „az úrfi, Dorka és anyám nem véletlenül sodródtak egymás mellé, egy kötetbe. A róluk szóló történetekből – remélem – kikerekedik egy világ, az én világom…”. Az első, az Úrfi ír… című emlékezése 1954-től a ’60-as évek derekáig tartó irodalmi szárnypróbálgatásainak idézetekkel tűzdelt krónikája. Föleleveníti hajdani önmagát, ahogyan kamaszos elszánással elhatározza, hogy költő lesz, és „a szavak erejével indul el meghódítani a világot”. Kezdetben nem volt sikeres, mégsem tért le választott útjáról. Tízévesen írta meg első versét, nem soká hőskölteményt alkotott a Toldi ihletésére, később már tudatosan figyelt a versformákra, antik metrumokkal is próbálkozott. Példaképei Rimbaud, Kassák Lajos, Hemingway, Steinbeck és Kerouac voltak, az utóbbi hatására kezdett prózát írni. Később a D. Ágnes nevű lány és a balatoni táj volt az ihletője, majd egyetemi hallgató korában önéletrajzi ihletésű regénnyel próbálkozott Holnapután november címmel. E könyve második része, a Dorka. Egy macska kilenc élete című novellafüzér a család cicájáról szól, miközben Lukáts János jól tudja: „az állattörténetek embertörténetek”. Ez náluk is így volt, mert Dorka cica lett a „családfő”, a család meg a gazdik közössége. A harmadik írás, az Iréne könyve édesanyjáról szól, a hajdan oly derűs, sokszor dúdolgató asszonyról, ám az írás jelen idejében a szerző, a fia anyja „értelmének lassú hanyatlását” kénytelen megfigyelni. Mielőtt állapota végképp súlyossá vált volna, megkéri az idős asszonyt, vesse papírra emlékeit. Lukáts János elbeszélése kétrétegű, egyrészt az író mesél édesanyjáról, másrészt Iréne monológja olvasható, vélhetően az emlékező kézirata alapján. Így kerül tehát a Múltidéző című könyvben az irodalomnak elköteleződő úrfi szárnypróbálgatásainak története, Dorka cica kilenc epizódból álló, ám nagyon is emberközpontú novellafüzére, valamint édesanyja emlékének fölidézése, ahogyan az immár idős fia gondol rá, és ahogyan egykor maga Iréne örökítette meg. A kötet végül is a hajdani fiú, fiatalember önarcképe, és a maga világának részletekben gazdag rajzolata, élményeinek, inspirációinak újra élése, az emlékekbe való alámerülés természetes módon csapongó ábrázolása. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"