A 20. századi magyar emigráció irodalmának történetét vizsgáló kutató szemléletmódot, műnemet, hangot váltott, önmagát szőve versbe. Kísérlete nem suta próbálkozás, mert első lírakötete finom poétikai szőttes, amely ugyan önmagáról szól, de nem az alanyi költőkre jellemző szimplasággal, hanem nyitással a szellemvilág, a spiritualitás, a históriai és metafizikai távlatok felé. Ami további bizonyság arra, hogy kész költőként mutatkozik be, az az, hogy harmóniába hozza a gondolati és a vallomásos líra fontos hagyományait és több, számára testhezálló poétikai megoldását, miközben egyforma magabiztossággal versel a különböző szabad és kötött alakzatok használatával.