Németh István Péter a maga belső világába húzódó, intim lírai alkat, a lélektől lélekig érő költészet művelője. Ezúttal kereken háromszáz haikut ad közre, ám ő egyáltalán nem ragaszkodik az 5-7-5 szótag formai szabályához, „csak” a japán műforma originális szellemiségéhez. Mert ugyan a haiku szecessziós-szimbolista hulláma Magyarországra is elért, a költő nem divatból, hanem az életérzését adekvátan kifejező műforma kedvéért műveli a haikut, annak eredeti természete, szelleme, hangulata, nyelvi tónusa szerint. Ez az életérzés pedig nem más, mint a zaklatott világtól elforduló, onnan elvonuló ember odafordulása a társhoz, a természethez, a szépséghez, a harmóniához, az állandóság és a változás dialektikájához és a dolgok egységben látásának élményéhez.