Az álnéven közlő amatőr költőnő ezúttal hátlapjával egybekötve két verseskönyvvel jelentkezik. A Morzsa cím nélküli darabok gyűjteménye, amelynek egyik meghatározó témája, alapmotívuma maga a vers, a költészet, illetve a szerző viszonya az irodalomhoz. Ez a viszonylag elvont téma is rendre érzelmes vallomás formáját ölti: „Didergő a hajnali szó / Így lettem morzsa anyó / Áldott a szó, áldott a jó”. A versek érzéskörét az elégedettség, az örömre való készség, a szépség iránti vágy, az „ölelő emberi kapcsolat” kívánása határozza meg. Szinte mágikus erejűnek véli a szót, maga is műveli a szómágiát, amely refrénszerűen ismétlődő vagy variálódó szintagmákban, skandálható, ritmikus sorokban, szinonimák változataiban, játékos megfogalmazásokban és sorolókban ölt alakot. „Tudtam / Buktam / Sajgott olykor az utam / Bíztam / Sírtam / Könnyeimmel párbajt vívtam / Éreztem / Éheztem / A szót melyet némán követtem”.