Mire való a művészet? – teszi fel könyve címében a koncepciózus kérdést Gulyás Gábor filozófus, esztéta, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója, aki kurátorként az elmúlt tíz évben mintegy félszáz képzőművészeti kiállítást rendezett itthon és külföldön. A debreceni MODEM egykori igazgatója ezúttal az említett időszak számára kedves vagy érdekes hazai és nemzetközi tárlatairól, kurátori munkáiról tudósít személyes értelmezéseivel fűszerezve, és a kiállításokon készült képek kíséretében. Írásait öt nagyobb egységbe foglalta (Kinek az ideje?; A szakralitás nyomában; A kánon peremén; Mi a magyar? Disputa), melyek közül az utolsóba Rappai Zsuzsa művészettörténésznek a szerzővel folytatott, életpályát felelevenítő beszélgetése került, Nem minden művészet címmel. Érdemes idézni, mit írnak pályatársai Gulyás Gáborról. Lovas Ilona képzőművész, Nagy Tamás építész (ld.: Munkák és inspirációk, 201715079) élettársa szerint "ahol Gulyás Gábor megjelenik, ott különleges energiák szabadulnak fel. Keresi a hely szellemét, s ha nem találja, létrehozza a szellem helyét". Kieselbach Tamás galériás művészettörténész pedig így ír: „…Gulyás Gábor filosz létére eligazodik a közélet területén, elég hit és kitartás van benne ahhoz, hogy nagy léptékű terveit, sőt a mások által lehetetlennek tartott vízióit is valósággá váltsa. Teremtő emberként tekintek rá, aki a maga területén nagy hatásfokkal küzd azért, ami engem is hajt előre: a magyar képzőművészet sikeréért”. A szövegben való navigálást névmutató segíti. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"