A kollektív emlékezet kutatói már bizonyították, hogy egy-egy közösség, ha egy identitásformáló esemény szakítja meg a sorjázó éveket, a korszakhatárként is felfogható eseménysor előtti és utáni időkre máshogy emlékeznek, hiába elenyésző a különbség, mégis évszázados távlatnak tűnik mindez. A rendszerváltás a magyar történelemben és emlékezetben hasonló funkciót vett magára, így minden, ami a Kádár-korszakban történt, hirtelen történelemmé avanzsált, szelídült és kopott is egyszerre. Ezért is annyira felüdítő, amikor a korszak szemtanúi visszaemlékeznek, és hiteles, szórakoztató történeteiken keresztül adnak ízelítőt a régmúlt napokból, s ha ezt két kultúrember teszi egymással beszélgetve, máskor pajkos fiatalságuk felett merengve és eközben polemizálva, a kultúrszerető olvasó számára garantált a kiváló olvasmányélmény.