Az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpontjának tudományos főmunkatársa megalapozó erejű és fontosságú monográfiát írt a politikai érdeklődésről, annak honi alakulástörténetéről, a jelent meghatározó irányvonaláról, amivel hosszabb távon is megalapozhatja a különböző irányokba továbbfejlődő kutatások irányát. Mivel a hazai politika- és társadalomtudományos vizsgálatok homlokterébe még csak elvétve sem került be a politikai érdeklődés kérdése, Szabó Andrea a kortárs nemzetközi szakirodalmi vizsgálódásokat vette alapul, amikor megfogalmazta munkahipotéziseit, melyeket aztán a nagymintás adatfelvételt követően empirikus módon tudott igazolni vagy módosítani. A szerző elsősorban arra kereste a választ, hogy a fiatal magyar választók miként viszonyulnak a politikához, miként alakul ki esetükben a politikai érdeklődés, vagy ha nem, mi áll ennek a hátterében. Majd hogy a politikai érdeklődés magasabb foka milyen állampolgári viselkedést, tudatosabb mintázatot von(hat) maga után, s erre miként reagál vagy éppen hagyja figyelmen kívül a mindenkori hatalom. A vizsgálatokból kiderül, hogy a rendszerváltást követően, de egyre inkább az ezredfordulót követően a magyar társadalomban alacsony szinten rögzült a politikai érdeklődés, amit mostanra a rendszerváltó generáció átadott a fiatalabbaknak is. A monográfia a bevezető gondolatokat követően a szakirodalom kritikai összegzését végzi el, bemutatja a politikai érdeklődés fogalmát és tendenciáit. Majd egy-egy fejezetet szentel a politikai érdeklődés létrejöttének folyamatainak, a kötet módszertani kérdéseinek, a magyar társadalomra jellemző politikai érdeklődést meghatározó tendenciáknak.