Ahogy Gion Nándor több könyvéről, úgy az először 1996-ban megjelent Mint a felszabadítókról is nehéz eldönteni, hogy mi a műfaja, novellák füzére vagy mozaikos szerkezetű regény. Az író elbeszéli, hogy kapcsolatba került, majd összebarátkozott M. Holló János asztalosmesterrel, akivel rendszeresen találkozott, és hosszú beszélgetéseik során az öreg sok-sok epizódot idézett föl élete történetéből. A történetek sajátossága, hogy azok még a „békebelinek” hitt, soknemzetiségű, etnikailag, kulturálisan tarka, ám formailag egységes Jugoszlávia korát idézik, miközben számos történés mélyén ott lappang a konfliktus, a később kirobbanó délszláv háború sejtelme. A történetek egy részének helyszíne a Vajdaság, amely később, a háború idején is viszonylag békében élő hátország volt.