Több mint egy éve vesztette el akkor huszonkét esztendős fiát a Biharkeresztesen élő nyugdíjas tanítónő, Kozákné Szilágyi Mária, vagyis Kozák Mari. Az ő emlékének szentelte előző, Levelek egy csillaghoz (201604084) című kötetét, melynek írásait halott gyermekéhez címezte. Most itt az újabb kötet, ezúttal is a fiúnak írt levelek, az azokat kísérő versek, valamint a fiát, gyakran családtagjaival vagy barátaival együtt ábrázoló fekete-fehér fotók gyűjteményeként. A mindmáig feldolgozhatatlan fájdalom köszön vissza a lapokról, akár az első nélküle töltött őszről, a tragédia fél vagy egyéves évfordulójáról, egy egykoron neki írt meséről, a felidézett gyerekkori emlékekről vagy éppen a karácsonyi várakozásról van szó. Álljon itt illusztrációként a Vén fa… című vers részlete: "A legnehezebb, élni nélküled, / hisz tavasz nélkül, nincs kikelet, / gyökértelen halok, én a vén fa, / karom is csak varjak fekhelye, / ágaim keresztnek fonódva várják, / jó fiam, egyszer haza gyere". "www.kello.hu © minden jog fenntartva"