Több százezer évet gyalogoltunk a kőbaltától az atomóráig. Megtanultuk felosztani a teret, megmérni a másodperc milliomod részét, műholdakkal kísérni a bolygó forgását és adatsorokba sűríteni a mindenséget. Azt hisszük, hogy a méréseinkkel birtokba vettük a világot – miközben a számtengerben egyre kevésbé értjük a Földet és saját magunkat. De hova tűnik ez a sok százezer év, amikor elfogynak a mértékegységek? Hova lesz a technológia gőgje, amikor a gépzaj elhallgat, megszűnik a nano-, és az utolsó led is ki­alszik? Ezek a történetek ott kezdődnek, amikor a zaj végleg elhalkul. Amikor a csend hallhatóvá válik. Mert sokszor a ki nem mondott szónak van a legnagyobb súlya. Ahol a számítások helyét átveszi a jelenlét: egy porba rajzoló kislány mozdulatai, egy névtelen fiú döntése, vagy egy férfi tekintete, amikor az erdő mélyén találkozik a szarvaséval. A kötet azt a csendet keresi, ami a méréseink mögött rejtőzik – és amit semmilyen műszer nem tud rögzíteni… …Mindent mérünk, mindent tudunk. De mit kezdünk ezzel a tudással?