Szauer Ágoston verseit a természet impresszionista képeiből kibontott mikrofilozófia lengi be, formai tekintetben pedig a szűkszavúságon belüli jambikus mértéktartás jellemzi. Különösképp így van ez a Mindenek mögött verseiben, amelyek – a sokat sejtető címnek megfelelően – ember és Isten, föld és ég, test és lélek viszonyáról szólnak. Négy-, hat- vagy nyolcsoros alakzatokban, sokszor dallamosan reflektál a tapasztalati világ jelenségeire, egyszerre tárgyias objektivitással és hitelesítő személyességgel, és rendre a mindenség egészére utalóan. A kötet nyitó verse azonnal kinyitja e versglóbusz panorámaképét: „Feszített vékony égövek. / Hallgasd, a pályák hogy rezegnek, / a némán surranó követ, / csendjét e pontos szerkezetnek. / Itt nincs állítmány, nincs alany. / Magad vagy csak szabálytalan” (A világ peremén).