1989. november 5-én a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke, Szemedi János Margitics Iván segédpüspökkel és tizenkét kárpátaljai görögkatolikus pappal együtt Máriapócsra utazott. A korabeli katolikus sajtó beszámolója szerint nyilvános liturgia keretében hálát adtak azért, hogy „a kárpátaljai egyház a négy évtizedes üldözés korszakát túlélte, s a legalitás visszanyerésének a küszöbére érkezett”. A meghurcoltatás időszakában a papság egy része emigrált, sokan vértanúhalált szenvedtek, mások hitvallóként börtönbe vagy munkatáborba kerültek, további több tucat papot pedig eltiltottak a szolgálattól. A kárpátaljai görögkatolikus egyház azonban nem szűnt meg. A titkos pap- és püspökszentelések, a beszélgetésnek álcázott teológusképzés, a szentségek lakások rejtekében történő kiszolgáltatása, az ősegyház gyakorlata után „katakombaszolgálatnak” nevezett „földalatti” egyházi tevékenység biztosította a folytonosságot. A második világháborút követően a szovjet hatóságok által betiltott kárpátaljai egyházrész képviselői így joggal jelenthették ki az 1989-as zarándoklaton: „Mindenek ellenére megmaradtunk.” Jelen kiadvány kilenc tanulmányt tartalmaz a kárpátaljai görögkatolikus egyház 1944–1989 közötti üldözéséről. Arra törekedtünk, hogy a 2024-ben megjelent Katakombaszolgálat Kárpátalján című, a korszak fénykép-dokumentációját és történeti áttekintését tartalmazó kötetünk egyes témáit alaposabban kibontsuk, értelmezzük.