José Saramago huszonhét év elteltével most újra kiadott regénye egyszerre emlékeztet Kafka szörnyű hivatali-bürokratikus labirintus-álmaira, kastélyaira és pereire, valamint egy szuperbonyolultan kiagyalt krimire. Valójában azonban egészen másról van szó. José úr, a regény főhőse túl van már az ötvenedik életévén, ám még mindig csak segédfogalmazó a Népességnyilvántartó Hivatalban, még csak segédhivatali tisztté sem sikerült avanzsálnia. Teljes munkaidejében számára ismeretlen és érdektelen emberek kartotékjait rendezi, érthető tehát, ha van egy perverz szenvedélye: a kezébe került híres emberek kartotékjait hazalopja, lemásolja, és belőlük külön kis maga senki-semmi lévén, e hírességek kartonjain keresztül lesz valakivé.