Talán eljön az idő, amikor az ember nem ír és nem olvas, amikor gondolatait és érzé¬seit, információit és mítoszait már nem az írott nyelv által, pontosabban az írott nyelv által már nem rögzíti és köz¬vetíti. Itt és most, számunkra még fontos az írás és az olvasás, fontos, hogy miről és mikép¬pen írunk, és hogy mit olva¬sunk. Mindez még így vagy úgy része az életünknek, a kommunikációnknak. Hiszen az írás elsősorban kommunikáció, párbeszéd – istennel, világegyetemmel vagy csak saját magunkkal, de leginkább azzal, aki olvas¬sa, vagyis az olvasóval. A kötetben szereplő, két évtized rövidebb-hosszabb szövegeinek többsége te¬hát olyan művekről készült, amelyek megszólítottak: kér-déseket tettek fel nekem, vagy éppen engem is foglal¬koztató témákat vetettek fel, én pedig olvasójukként igye¬keztem válaszolni. Néhány olyan írásomat is beválogattam, amelyekben én vágytam egy-egy alkalom apropóján párbeszédet kez-deményezni. Talán lesznek néhányan, akik valamilyen formában – például egy-két általam citált művet elolvasván – folytatják a beszélgetéseket, esetleg újakat kezdenek. (A szerző)