Zentai László a hagyományos novellisztika valamennyi elemével élve, fél tucat írást nyújtott át kötetében. Az életet, az idősödő férfi szemüvegén át látja és láttatja, és a többségükben líraian szép történetekben, így vagy úgy, de mindenhol jelen van az elmúlás gondolata. A kötet címadó novellájában a középkorú férfi, imádott feleségével békésen reggelizik, elnézi asszonya szépségét, amelyet nem kezdett ki az idő, majd a felesége autóba ül, és dolgára megy, ő pedig megpróbálja elvégezni a munkájával járó adminisztrációt. Váratlan csöngő hasít a csendbe, és az érkező rendőrök, azt közlik a férfivel, hogy felesége súlyos autóbalesetet szenvedett. A férj szinte önkívületben rohan a kórházba, de ott már csak az asszony halálával szembesül…Mindezt érzékletesen, a szív hangjait megpendítve írja le a szerző. Ekként van ez, a Abortusz meg egy üveg konyak történetében is, amikor egy férfi negyven év múltával keserűen emlékezik arra, hogy a szerelemben megfogant gyermeküket, a nő akaratára elvetették. A Kovács és a gyerekek című elbeszélés megrendítő. A történet házaspárja gyermektelen, és a férj sokáig könyörög feleségének, hogy fogadjanak örökbe két árvát. Tamás és Zsófia egészen kiskorukban kerülnek hozzájuk, a házaspár szeretettel neveli őket, ám kamaszkorukban csak bánatot okoznak és szégyent hoznak „szüleik” fejére. Tamás lopni kezd, iskolakerülő, Zsófi mindenben falaz nekik, végül a nevelő szülök teljesen összetörve hagyják, hogy a két gyerek – már felnőttként – járja a saját útját, ám ezután soha nem nyitnak ajtót, ha valamelyik becsönget hozzájuk…Valamennyi írás ilyen és ehhez hasonló „hangfekvésben”, de nem túlcsorduló, inkább visszafogott, igaz érzelemmel mesél a történésekről, ekként érdemes ajánlani, a hagyományos novellák kedvelőinek a kötetet. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"