Az élet története nem lineáris egyenesként meghúzható eseménysorok összegzése, amelyek minden esetben oksági láncban vannak egymással. Sokkal inkább események véletlenszerű, kaotikus halmazáról érdemes beszélni, amely mégis rendszerbe foglalva válik értelmezhetővé és rajzolódik ki egy átfogóbb mintázat. A jelen kötet szerzője bemutatja, hogy a világegyetem létrejöttétől egészen a Homo Sapiens kialakulásáig milyen véletleneknek kellett egymást követnie – éppen a megfelelő sorrendben – ahhoz, hogy az élet a mai ismert formájában ne csak kialakulhasson, hanem az emlősök közül értelmes létformaként az ember olyan tudati szintre emelkedhessen, hogy most minderről képesek legyünk mélységeiben elgondolkodni. Mészáros Ernő kronologikus rendben tárgyalja a sorsfordító kozmikus, majd földi léptékű eseményeket, amelyek így egy tizennégy milliárd éves históriába csatornázzák be az emberiség történetét. A magas tudományos színvonalon megírt ismeretterjesztő kötet az előszót követően az ősrobbanás pillanataival nyitja értekező részét. Megismerhetjük milyen fizikai állapotok uralkodtak a mindenség első pillanataiban, illetve hogy miként jöttek létre az első csillagok, amelyek később szupernovaként fejezték be viszonylag rövid életüket, megteremtve azokat az anyagokat, amikre a későbbi életnek szüksége lesz. A következőkben a Naprendszer és benne a Föld kerül a középpontba, ugyanis a csillagunk körül keringő bolygók közül egyedül a Föld maradt alkalmas az élet megtartására – a Mars túl kicsi, a Vénusz túl forró volt.