Távol a birodalmi székvárostól, de távol a barbár betörésektől is, ennek a mindenségnek a meghatározó figurái egyszerre vannak otthon mindenütt és nincsenek otthon sehol. A „hazátlan értelmiségi” kortalan típusáról lenne szó csupán (ők szükségszerűen és mindig megtalálják egymást a történő idő legkülönbözőbb pontjain), vagy valami másról? A középkori kalám multikulturális bazárja egyfajta, nyelvek, vallások és kultúrák fölötti szellemi koiné, ahol muszlimok, zsidók, (szír) keresztények jobbára ugyanazokon a problémákon töprengenek, elsősorban Isten egyedülvalóságán, amelyet ráadásul valamilyen módon egyeztetni kellett (volna) a Trinitas dogmájával; ezek az alapvető kérdések a latin nyelvű skolasztikában is felbukkannak újra meg újra. Ám a politikai önkénynek, a vallási türelmetlenségnek köszönhetően ama bizonyos „aranykornak” (hozzávetőleg a X–XII. század közötti periódusnak) vége szakadt, s nagyjából fél évezrednek kellett eltelnie ahhoz, hogy az európai filológia mind zsidó, mind keresztény vallású képviselői ezt a szövevényes, tarkabarka világot felfedezzék (és a felszínen legalább meghódítsák).