A számítógépek monitorja, a laptopok képernyői és az okoseszközök kijelzői úgy ragyognak felettünk, mint az éjszakai égbolton a csillagok. Ha felemeljük a tekintetünket ezekre a csillagképekre, olyan ismerős alakzatokat látunk, melyek látványától megnyugszunk, hiszen azzal, hogy beragyogják az eget, azt üzenik, nem vagyunk egyedül. Képzeljük el azonban, ha egyetlen pillanat alatt kihunyna ez a sok ezer apró fény, és hirtelen teljes sötétbe borulna felettünk az égbolt. Rádöbbennénk, hogy az emberi kapcsolatok mennyiségét és minőségét alapvetően ezek az eszközök határozzák meg, és ha egyszerűen lekapcsolják a fényüket, akkor a lelkünkbe is olyan sötétség költözik, mint amilyen a csillagoktól megfosztott éjszakai égboltot uralja. Ahhoz, hogy fel tudjuk mérni ennek a változásnak a veszélyét, nem adhatjuk át teljesen a személyiségünket annak a misztikus rendszernek, amely ezt a hatalmas szerkezetet működteti. Valamennyire mindig kívül kell maradnunk a digitális világon, mert amennyiben teljesen beszippant, már nem tudjuk kitapogatni a valóság körvonalait, és így nem is leszünk képesek elviselni, ha végleg a virtuális téren kívül rekedünk. Tisztában kell lennünk azzal, hogy akár előre haladunk a jelenlegi úton, akár hirtelen letérünk róla, a jelenleg ismert és elismert emberi kapcsolatainkat felemészti a digitális univerzum. E könyv szerzője ezért arra ösztönzi olvasóit, hogy tudatosan szűrjék meg a feléjük zúduló információkat, és csak azokat raktározzák el az elméikben és az eszközeiken, melyeket leellenőriztek, és személyes megfigyeléseik útján igaznak és valósnak találtak. Így talán el tudjuk kerülni, hogy egy technikai összeomlás a társadalmunkat is teljesen szétzilálja.