Azóta hogy 2014-ben megjelent az ukrán szerző kötete, minden megváltozott, s a kilenc lazán összekapcsolódó történet háttereként szolgáló város, Harkiv a formálódó poszt-szovjet ukrán kultúra fellegvárából a függetlenségi harc frontvonalába került. Az elbeszélések után, azok érdekes kommentárjaként, igen formabontó módon harminc vers kapott helyet a könyv végén, amelyek új fénytörésbe helyezik a korábban olvasottakat. Szerhij Zsadan könyvének címe az ókori folyamközi kultúrára utal: mivel miként Babilon, úgy Harkiv is folyók között fekszik. A kilenc elbeszélés mindennapi élethelyzeteket mutat be, kevésbé az eseményeken, mint a megéléseken és tapasztalatokon van a hangsúly, valamint a narrátor és a szereplők valóságértelmezésén. Zsadan hősei hétköznapi emberek, a húszas és a harmincas években járó férfiak, akik próbálnak valami választ adni arra nézvést, hogy mit kezdjenek magukkal, miként éljék életüket és alakítsák emberi kapcsolataikat. A kilenc elbeszélést a visszatérő szereplők és a város maga fűzi mégis szorosabban össze, noha más kapcsolódási pontot nemigen találunk bennük.